M�r hetek �ta k�nzott egy l�tom�s. Egy d�mon figelt engem. Valami gargoille szer� bal oldalt fekete, jobb oldalt feh�r, fej�n szarvakkal.

Nem tudtam mit akart, de elhat�roztam, hog kider�tem.

K�t nappal k�s�bb, mikor telihold vol, ism�t megjelent. Nem volt senki az utc�n, met m�r elm�lt �jf�l. Szerintem v�rt m�r, ugyamis most nem t�nt el egyb�l, mint �lltal�ban. Nem csin�lt, nem sz�lt semmit, csak �llt a halov�n, holdf�nyes j�rd�n. M�r annyiszor l�ttam, hogy �gy nem is f�ltem t�le. Ha eddig nem b�ntott, nem is fog. De hirtenem el�tten termett �n meg majd hanyattestem a r�m�lett�l. Megsz�d�ltem, de nem estem el szerencs�re. A sz�vem majd kiugrott a hely�r�l, a kezeinben is �reztem, ahogy ver. A d�mon megsz�lalt, de csak ennyit mondott: - �n. Olyan mereven n�zett, azt hittem, hogy.... nem is tudom mire sz�m�tottam, de rosszra nem. Ahogy ezt a sz�t kimondta, el is t�nt. Mit akarhatott? M�rt mondta ezt? Semmi �rtelme. Gondoltam.

P�r napig megint nem jelent meg. De tudtam, hogy figel. A hideg futkos a h�tamon m�g most is, ha r� gondolok.

Olyan k�l�n�s �rz�s fogott el, de sehol senki. Ezen az �jjelen esett az es�. Im�dom az es�t, h�t kimentem. Midj�rt jobban �reztem magam. Ahogy s�t�lgattam a k�zeli mez�n, mert ez a kedvenc helyem este, megint megjelent. Nem ijesztetett, mint a multkor. Csak lefel� mutatott a kez�vel, mancs�val, vagy amilye volt. K�zelebb l�ptem, de � maradt a hely�n. Most m�shogy n�zett ki. Egy kicsit emberibb volt. A cs�re kisebb lett, egyenesedett a tart�sa, a farka is csak kb. eg m�teres volt. Odamentem. L�ppen vill�mlot �s �szrevettem valamit pont ott, ahov� mutatott. Egy kis f�mdarab vagy hasonl�. Felvettem �s csak akkor vettem �szre, hogy az egy l�nc. Egy nyakl�nc. E�st volt, egy kardra tekered� s�rk�nyt �br�zol� med�l volt rajta. Eltettem, �s mire visszan�ztem megint elt�nt. M�rt csin�lja eztvelem?

Mikor haza�rtem, lemostam az �kszert, �s megl�ttam, hogy grav�rozott. "Mikor utad kett�v�lik, tudnod kell, hogy egyszer ism�t �sszetal�lkozik." Akkor m�g nem volt jelent�s�ge. F�lre tettem. Mivel hajnalodott m�r, r�j�ttem, hogy aludni is k�ne.

Ez a sz�net utols� el�tti �jjele. Ki kell haszn�lni! �ppen Epidemicet hallgattam �s egy eddig �rdektelennek t�n� r�szre figyeltem fel. "...a szem a l�lek t�kre..." M�g nem is n�ztem bele a d�mon szem�be. Felvettem a l�ncot �s ki�ltem az ablakp�rk�nyra szok�som szerint. Lepergettem a szemem el�tt ami az elm�lt p�r napban t�rt�nt vel�nk (a d�monnal �s velem). Nem �rtem a hirtelen v�ltoz�st. Eddig ink�bb sz�rny volt, mint ember. Most ford�tva. Er�sen n�ztem a l�ncomat. Hirtelen felugrottam �s kiestem az ablakon. M�g szerencse, hogy nem emeletes h�zban lakok. Nemtudtam mi ijesztett meg. Megfordultam. Ism�t a d�mon. Ism�t m�shogy n�zett ki, de tudtam, hogy � az. Megfordultam, de senki nem volt ott. F�l�ltam, leporoltam magam, �s ahogy f�ln�ztem, �pp el�ttem �llt. Teljesen enberi alakja volt m�r. Miut�n kicsitr lenyugodtam, belen�ztem a szem�be. F�jdalmat, v�gyat, szenved�st �s valami titkot l�ttam. Ki vagy te? K�rdeztem. R�m mutatott �s azt mondta: �n. Olyan halv�ny hangon, hogy alig hallottam. Ezut�n olat tett, amit m�g egy j� ideig nem �rtettem. R�m tette a kez�t �s elt�nt. �n meg csak arra elm�kszek, hogy �sszeesek.

Mikor magamhoz t�rtem, m�g mindig a f�ld�n fek�dtem. A kuty�m nyalogatott. Ezt mind�g is r�helltem, de most �r�ltem neki, hogy nem az any�m tal�lt r�m. M�g nem lehetett �t �ra, mert akkor meg munk�ba. Felt�p�szkodta, �s visszam�sztam az ablako, mivel a kulcsom bent maradt �s az ajt�t est�re bez�rjuk. Kiv�telesen este aludtam �s nem nappal. Nem szeretem a napot. Led�ltem az �gyra, betekar�ztam, mert az �szi leveg� m�r hideg sz�ll� fajult. Vagy hat �ra gondolkoz�s ut�n elkezdtem let�pkedni a falamr�l a posztereket, a tap�t�t. Mintha bekattantam volna, de nem. Megv�ltozott az izl�sem egyetlen perc alatt. N�ha siker�lt belerugnom a falba �s ett�l a vakolat n�h�ny helyen lej�tt �s csak a v�r�s t�gla l�tsz�dott. Fekete v�sznat er�s�tettem az ablakhoz, hog ne j�hessen be t�l sok f�ny. Meggyoujtottam p�r gerty�t amit�l �gy n�zett ki a szoba mint valami barlang. a romokat eltakar�tottam. A falra felrajzoltam a d�mont, mell� tettem egy hatalmas t�kr�t. Itt megfagott bennem a v�r. A d�monnak az arca, pont �gy n�zett ki, mint az en�m. A felismer�s vill�mcsap�sszer�en sulytott le r�m. Az eg�szet csak kital�ltam. Nem is l�teznek d�monok.... Minden csak a nyugtat� mel�khat�sa volt, amit az orvos �rt fel nekem. Nem mondta, hogy nem szabad alkohollal egy�tt bevenni. A halucin�ci�k olan �leth�ek voltak. Csal�dott lettem. Elkapott az ideg. Bele�t�ttem az ablakba, az meg �ssze vissza vagdosta az ingemet, de a karomat nem. Csak a fejem kezdett el hasogatni. Azt�n minden els�t�t�lt.

K�rh�zban t�rtem magamhoz. A kezeim lek�t�zve. Ahol az ingem sz�tszakadt, be volt k�tve a kezem. H�t m�gis megs�r�ltem.

Az �llapotomat eln�zve az orvosok azt hitt�k, hogy drogos vagyok �s nem akartak kiengedni, de siker�lt elmagyar�zni, hogy az alkohollal bevett gy�gyszerek hat�sa kisz�m�thatatlan. Mint k�s�bb megtudtam, csak p�r hetet fek�dtem k�m�ban agyv�rz�s miatt. Szerencs�m volt.

Mikor ism�t bel�ptem a szob�mba, mindent �gy tal�ltam, ahogy volt. Ism�t el�j�tt egy �rz�s. Belen�ztem a falon l�v� d�mon szem�be �s el�nt�tt a f�lelem. J�l mondta. A d�mon �n voltam. Feh�r, mert ember vagyok, mert mert vannak �rz�seim. Fekete, mert egy sz�rnyeteg van bennem, mert kegellen �s kihaszn�lom, aki nem tetszik. �s d�mon, mert a s�t�ts�g az otthonom, csak az �llhat k�zel hozz�m, akiben van s�t�ts�g, kegetlens�g, �rzelem. A d�mon a falon �n vagyok.

A sz�vemhez kapok �s �rzem hogy, van valami a kzem alatt. A nakl�nc. Az eny�m vot, csak elvesztettem �s most ism�t megtal�ltam. Ism�t az vagyok aki "�n".

V�ge.